A Társaságról!

A vadásztársaság történeti előzményei:

A Lónyai Tiszatáj Vadásztársaság eredetileg 1946-ban szerveződött meg- az akkori neve „Lónya és Vidéke Vadásztársaság „volt, 18000 ha-on gazdálkodott. Alapítói a lónyai és a környező falvak gazdái voltak. Szerencsére még mindig élnek köztünk néhányan a régi tagokból, őket, mint az Örökös Tagjainkat tekintjük közvetlen elődeinknek. A Tsz tagosítás és szervezés idején hatósági ráhatásra az akkori társaság felmondta a működését, a terület vadgazdálkodója az állam, gyakorlatilag a FEFAG lett. A rendszerváltást követően a jogutód a Nyírerdő RT üzemi vadászterülete maradt a 11000ha, hat falu- Tiszaszalka, Tiszavid, Tiszaadony, Tiszakerecseny, Mátyus és Lónya - vadászterülete.
Amikor napirendre került a vadászati törvény módosítása, felébredt a remény, hogy lehetővé válik a korábbi állapot visszaállítása. Ennek a célnak az elérése érdekében néhányan megalapították „a Lónyai Tiszatáj Bérkilövő Vadásztársaságot”. Az alapítók íd Bartha István és a fiai néhai íd Bartha Tibor, néhai Bartha István, lónyai lakósok a lónyai születésű Ember Zoltán, és felesége Ember Zoltánné, az akkori lónyai polgármester Sebestyén Bertalan, mátyusi lakós, Váli Árpád tiszaszalkai lakós, Györffy Pál, tiszakerecsenyi lakós, a budapesti házaspár Hegyi Dezsőné és Hegyi Dezső. Ezt követően egyre többen követték az alapítókat. Nagy megtiszteltetés volt, amikor, a sajnos időközben elhunyt Osztrogonácz János kérte a felvételét.
A tagságot eltökélt szándék vezette, - területes társasággá átalakulni. Az új vadászati törvény meghozatala lehetővé tette az elképzelés megvalósítását. Mivel a terület egészére, a 11000 ha-ra nem jött létre az egységes, és szükséges 51 %-os többségi tulajdonosi szavazat, a tulajdonosok a területet megosztották. A lónyai, mátyusi és kerecsenyi gazdák döntésének alapján megalakították a földtulajdonosok saját közösségük vadásztársaságát a korábbi bérkilövő társaság szervezetének átalakításával, és ezzel a társasággal kötötték meg a tíz évre szóló haszonbérleti szerződést.

A társaság működése:

A Lónyai Tiszatáj Vadásztársaság 1997. 09. 11-én hivatalosan is a terület vadgazdájává vált.

Első dolgunk volt egy valóságos helyzetfelmérés, és elkeserítő állapotokat regisztráltunk.
A korábbi gazda minden használható vadászati berendezést elbontott. A vadállományon meglátszott a megelőző bizonytalan időszak. A vadorzók majdnem kipusztították az őzállományt, mezei nyulat is csak elvétve lehetett látni. Regionális problémává vált a gímszarvasok számának katasztrofális lecsökkenése. A nehéz örökséget tetézték az állandó árvizek.
Tagságunk példás önfegyelemmel, eltökélten fogott hozzá az újraépítéshez. Kitűnő szakemberek Bartha István vadászmesterünk és Osztrogonácz János fővadászunk körültekintően megtervezték a fejlesztést, az éves gazdálkodásokat. A tagjaink és a pártolóink sokszor erejükön felüli hozzájárulásokkal teremtették meg a szükséges minimális anyagiakat. A vadászataink példás fegyelemmel folytak, baleset, vagy rendzavarás soha nem történt, annak ellenére, hogy csak néhány gyakorlott vadászunk volt kezdetben. Az első évek tudatosan vállalt szerény terítékei, az önkorlátozás, a vadorzás gyakorlatilag megszüntetése meghozták a remélt eredményt.
Napjainkra a vadállomány túljutott a krízisen, és így folytatva bizonyosan pár éven belül ismét a környéken példaértékű lesz.

A társaságunk nagy tragédiája, hogy akik a legtöbbet tették, hogy ide eljussunk, már nincsenek közöttünk, Fiatalon hunytak el Bartha István vadászmesterünk, Osztrogonácz János fővadászunk és anyagi támaszunk, id. Bartha Tibor alapítónk és anyagi támogatónk. Emléküket örökre megőrizzük és az utódoknak is továbbadjuk, hogy e három kitűnő ember nélkül nem jött volna létre a társaság, nem valósulhatott volna meg az álmunk.

Vadállomány:

A tervszerű gazdálkodás és a vadászati önkorlátozás eredményeként elértük, hogy az őz, a gímszarvas állomány a kívánatos számot elérte, de a minőséget még javítani kell. Sajnálatos, hogy a mezei nyúl, és a fácán állománnyal minden évben gondjaink vannak.
Az elmúlt években pályázat útján elnyert támogatási lehetőséggel élve a Ligeterdőn és környékén  őzsutákat, mezeinyulakat telepítettünk. Eddig többségében a gyenge, selejt bakokat lőttük ki. Ez jelentős anyagi hátrányt okozott, de már most látható a minőségi javulás.
A gímszarvasok számát nálunk reálisan a szomszédos Nyírerdő RT-vel közösen kell számolnunk, mivel az átjárás nyilvánvaló. Mostanra elértük, hogy a területünkön szinte állandóan 35-40 szarvas tartózkodik.
A vaddisznó nálunk az adottságaink végett stabilan megtalálható. Ezért is lehetséges, hogy minden vadászunknak vadászrészként jár 3-3 40 kg zsigerelt súlyú süldő.
A vaddisznó bérvadászatokra biztosan építhettünk.
Évente 100-120 vaddisznót vadásznak nálunk a saját vadászaink, baráti együttműködő társaságok és fizetővendégek.

Anyagi helyzetünk:

Kezdetben a tényleges vadbecslést követően elrendeltük a három éves, takarékos gazdálkodást. Az önkorlátozás végett a bérvadászati bevételek minimálisak voltak. A tagoknak rendszeresen a tagdíjon felül tagi hozzájárulásokat kellett befizetni. Akinek erre lehetősége volt, minden külön előny nélkül további anyagi támogatást adott. A vaddisznó bérvadászatok és a selejt bakok elejtésének bevételeivel együtt szűken, de fedezni tudjuk a kiadásainkat. Eddig minden ténylegesen járó vadkártérítést és a területbérleti díjakat kifizettük.
A teljes területünkön újraépítettük, és folyamatosan fejlesztjük a vadászati berendezéseket. Mára gyakorlatilag a szükséges összes magaslessel, vadetetővel, szóróval és sózóval rendelkezünk.
A gazdálkodási terveinknek megfelelően építünk és telepítünk újabb berendezéseket.
A közösségi életünket kultúrált környezetben éljük. Bérelt vadászházat üzemeltetünk, ahol ezideig a hivatásos vadászunk is helyet kapott, és ezen felül hét vadászvendéget is el tudunk szállásolni, külön összkomfortos lakrészben.